Álomnapló

Rémálom

Egyedül voltam az emeleten, mindenki a lenti lakásban volt. Már kezdett sötétedni, de még valamennyire világos volt. Kinyitottam az emelet bejárati ajtaját és kinéztem. Az égbolt nagyon furcsán néz ki. Gyönyörű, ám egyben ijesztő is…. Rózsaszínes-lilás színek keveredtek mindenhol, a felhők mintha folynának lefelé.. Furcsa citromsárga gömbökkel volt tele az ég. Nagyon féltem.. Hirtelen a gömbök felrobbannak, futottam, hogy becsukjam az ablakokat… Eszembe jutott, hogy mindenki lent van, ezért lerohantam a lépcsőn és közben kiabáltam; Mindenki jól van?
Anyu jött oda hozzám, teljesen nyugodt volt.. Azt mondta ezek csak gömbvillámok voltak…

Tesómmal a szobámban voltunk. Furcsa, de bútorok sehol sem voltak, csupán egy matrac hevert a parkettán. Zenét hallgatunk, nálunk volt anyu fehér laptopja.  Tesóm telefonált, mikor észrevettem, hogy a laptop néhány helyen sáros. Teljesen kiborultam, mert tudtam, hogy anyu nagyon mérges lesz ránk amiért nem vigyáztunk a laptopjára. Próbáltam lepucolni, de hiába, nem jöttek le a foltok. Kimentem a konyhába és elkezdtem karamellás tejet csinálni.. De nem úgy, ahogy normál esetben kéne. Fogtam egy tejkaramella cukorkát és belereszeltem a tejbe… Szóltam tesómnak, hogy menjünk le, ott biztos van olyan tisztítószer, amivel le tudom pucolni a laptopot. Közben anyu szobájából zajokat hallottam. Talán már ő is az emeleten van? De mikor jött fel? Nem foglalkoztam vele, lementünk tesómmal. Beléptünk a bejárati ajtón, ahol anyu már várt minket. Azt mondta tesómnak, hogy majdnem megmérgezte. Egy üveg volt a kezében, benne valami átlátszó folyadék. Sírni kezdtem, majd eszembe jutott, hogy valaki van az emeleten.. Akartam szólni anyuéknak, de eltűntek. Egyedül maradtam.. Közben már besötétedett. Az ablakon keresztül láttam, hogy egy furcsa kinézetű lány kúszik le a lépcsőn négykézláb… Egy fekete zsákot vonszolt maga után lefelé. Teljesen bepánikoltam. Nagyon gyorsan haladt, nem tudtam hová meneküljek. Már közeledett az ajtó felé. Nem láttam az arcát, de biztos voltam benne, hogy borzalmasan nézett ki. Gyorsan becsuktam a bejárati ajtót és bezártam. Kétszer fordítottam el a kulcsot a zárban. Közben már odaért… A kezeivel ütötte az ajtót.. Kiabáltam, hogy hagyjon békén, menjen el innen.. Tudtam, hogy sietnem kell, mert be fogja törni az ajtót.. Futottam a nagy szobába, ahol ki akartam mászni az ablakon.. De mi van, ha már ott vár?

Fekete ruhás nő

Tél volt.. Rengeteg hó esett.. Egy kicsiny faluban sétáltam, mindenhol hatalmas, széles utcák nyíltak, amiken az emberek mind siettek valahova. A téli táj gyönyörű volt, miközben haladtam, egy nagy mézeskalács házikóra lettem figyelmes. Volt valami neve is, ami az ajtó fölé volt kiakasztva egy táblára, de nem láttam elég tisztán. Valamiféle pub lehetett.. Be akartam menni, nagyon vonzott az egész hangulata. Elindultam a bejárat felé, mikor megjelent az ajtó előtt egy magas, hófehér bőrű, fekete ruhás nő. Egy fekete kutya sétált mellette, ám néha mintha inkább ló lett volna. Nagyon furcsa volt. A nő elsétált mellettem és úgy döntöttem mégsem megyek be a mézeskalács házikóba, inkább a nővel sétálok tovább. Gyönyörűnek láttam.. Elkezdtünk beszélgetni, ha jól emlékszem a mézeskalács házikóról, hogy milyen csodás hely. Aztán lenéztem a kutyára, aki hűségesen sétált mellette. Ám hirtelen ismét egy lóra hasonlított. Egy pompás fekete paripára. Csak annyit mondtam: Én nekik szenteltem az életemet.

Különös fények az égen

Este volt, a szobámban voltam. A csillagokban gyönyörködtem, mikor feltűnt négy, gyorsan mozgó, kör alakú sárga fény az égen. Először egy négyszöget alkotva mozogtak, majd az egyik elhúzott a többitől. Nagyon megijedtem, becsuktam az ablakot és elfutottam. Hogy hová azt nem tudom, mert ez után felébredtem és szörnyű félelem érzetem volt. Elég nehezen tudtam visszaaludni, folyton a velem szemben lévő ablakot bámultam.. Azt hiszem nem ártana rá szerelnem egy sötétítő függönyt….
Tegnap este ismét ugyanezekkel a fényekkel álmodtam.
Nappal volt, talán nyár lehetett.. Valami utcai karneválra indultam. Egy zebrán kellett átmennem, hogy a túloldalon csatlakozhassak a tömeghez. Miközben sétáltam észrevettem, hogy többen az eget bámulják. Felnéztem és megjelentek azok a fények. Nem tudtam megszámolni hányan voltak. Sajnos hamar felébredtem, így nem volt folytatás, vagy csak nem emlékszem rá 🙂

Álom vagy valóság?

Az oldalamon feküdtem, a fal felé fordulva. Ébren voltam, de csukva volt a szemem. Furcsa, erős búgó hangot hallottam. Ki akartam nyitni a szemem, de nem sikerült. Nem tudtam mozogni, sem kiabálni hiába erőlködtem. Teljesen megbénult a testem. A szívem majd kiugrott a helyéről. Szörnyű érzés volt. A hang tovább erősödött, közben úgy éreztem, mintha a hátam mögött valaki figyelne. Magas volt és egyre közelebb hajolt. Hallottam ahogy lélegzik. Hirtelen elkezdtem megnyugodni, de mozdulni továbbra sem tudtam… Nem tudom mennyi ideig tartott ez az állapot, de elég hosszúnak éreztem. Az alak eltűnt, sikerült kinyitnom a szemem, tudtam mozogni.
Sokszor előfordult velem ilyen, de eddig mindig csak akkor, ha a hátamon feküdtem és ennyire soha sem volt ijesztő.. Utána néztem a neten és meglepő, de rengeteg bejegyzést találtam olyan emberekről, akik átéltek már hasonlót.
Az orvosok nevet is adtak a jelenségnek: Alvásparalízis. Röviden egy kis összefoglaló, hogy mi is ez:
A páciens tudatánál van, például érez szagokat és hall hangokat is a külvilág felől, akarata sem korlátozott, mégis képtelen megmozdulni. A jelenség általában néhány másodpercig tart, de akár percekig is tarthat, ami alatt a beteg növekvő félelmet és kiszolgáltatottságot érez, vagy rémisztő hallucinációkat él át. A test vagy testrészek megmozdítása érdekében kifejtett nagy erőlködés esetenként fantommozgást is eredményezhet. Ebben az esetben az ember úgy érzi, hogy sikerült megmozdulnia vagy megmozdítania valamelyik testrészét, miközben látja, hogy az továbbra is mozdulatlan.

Ismeretlenek között

Ősz volt. A talajt barna, rothadó levéltakaró fedte. Egy erdőben voltam. Körülöttem ismeretlen nők álltak, középkori ruhába öltözve. Nem tudtam kik ők, vagy mit akarnak.. Talán én is közéjük tartoztam? Velük kellett mennem, de nem akartam. Elfutottam. Az eső elkezdett szakadni. Egy magas sziklánál térdeltem és órákon át a felhőket néztem. Úgy éreztem mintha lebegnék. Csurom víz voltam… Rámtaláltak.. Azt akarták, hogy találjam ki hová tartoznak… Velük kellett mennem.. A fákon halott egerek lógtak, a talaj is tele volt velük, véreztek. Megijedtem. Vajon mi történhetett? Tovább mentünk. Egy tisztásra értünk, mikor a semmiből előkerült egy sárga kígyó. Megmarta az egyik királynőt, aki már nem is hasonlított önmagára… Hirtelen elővettem egy tűt és megszúrtam vele a királynőt. Hogy mi történt utána? Talán sosem fog kiderülni…

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!